Sziasztok !

A hétvégén otthon jártunk és egy jó adag hazai koszttal tértünk vissza, ezért a héten eddig nem főztem még semmit. Így eszembe jutott, hogy írok egy több részes bejegyzést a fűszerekről, történetükről, mihez érdemes használni őket. Hát kezdjük is az első részt a két legalapvetőbb fűszerrel. 

Az első és legfontosabb, amit szinte mindenbe rakunk a só. Talán a legrégebbi fűszer az ember  történetében, már az ősi időkben is használták tartósításra. A világ szinte összes országában megtalálható a föld alatt, kivétel talán Japán és a Skandináv országok, itt szegényes a só készlet. A tengerekből valamint bányákból nyerik ki . Rengeteg fajtája létezik, összeszedtem pár érdekesebb fajtát:

-Indiai fekete só: Közép Indiában bányásszák, egy sötét szürkés só fajta, kevésbé sós.

-Rózsaszín perui só:  Az Andokban termelik ki. Paradicsomos ételekhez illik. Nem szabad összekeverni a ma nagyon népszerű Himalája sóval, ami szintén rózsaszín. 

Valamint vannak még az ízesített vagy fűszersók, amik különböző fűszerek és sók keveréke . Érdemes párat kipróbálni. Például: zellersó , citromsó , vöröshagyma- és fokhagymasó. Ezeket otthon is el lehet készíteni. Daráljátok le a felaprított zöldségeket, majd szárítsátok ki és keverjétek össze sóval. Persze lehet hozzá használni előre elkészített porokat is , de az sok más anyagot tartalmaz, ami nem túl egészséges .

A másik leggyakrabban használt fűszer a bors. Indiából származik, ezt is már időszámításunk előtt több ezer évvel használták. A korai időkben az arannyal vetekedett az ára, ebből ered a "borsos ár" szófordulat. Három fajta borsot ismerünk.  A fekete, zöld és fehér színű bors, ugyan annak a bokornak a termése csak különböző érettségűek mikor leszedik őket, és máshogy kezelik őket. 

-Fekete bors: Az éretlen bogyót leszedik, majd feketére szárítják napon vagy gépekkel. Ez a legerősebb ízű a három közül.

-Zöld bors: Itt is az éretlen bogyót szedik le, majd azt sós vagy ecetes pácban tartják. Ez a leggyengébb ízű a három közül, salátákhoz mártásokhoz érdemes használni . Az ázsiai és a francia konyha előszeretettel használja.

-Fehér bors: A vörös színű borsot szedik le, majd megfosztják a héjától. Kevésbé erős ízű mint a fekete bors , és nem is annyira csípős. Világos színű ételekhez érdemes hozzá adni.

Vannak még más fajta borsok is, de ezek csak a nevükben azok. Ilyen a cayenne bors, a rószabors valamint a szegfűbors.

-Cayenne-bors: Ez a legjobb példa arra, hogy nem is bors. Egy Cayenne nevű paprika kiszárított és őrölt formája. Óvatosan kell bánni vele, mert meglehetősen csípős.

-Rózsabors: Ennek sincs sok köze a borsokhoz, inkább a pisztácia vagy a mangó az ami rokonságban áll vele. Édeskés ízű nem csípős , így borskeverékekben, összekeverik fehér-,zöld- és fekete borssal . Halakhoz, szárnyasokhoz illik. Valamint meglepő, de desszertekben is nagyon jó, lehet belőle tenni a panna cottába, epres desszertekbe is .